A kedvezőtlen időjárás és egyéb családi elfoglaltság miatt pár hétvége túra nélkül telt el, ráadásul a mostani szombat ugyebár munkanap volt, így alig volt időm megtervezni a mostani utat, aminek aztán meg is lett az eredménye, de nem akarok a dolgok elébe vágni. Sikerült igazolófüzetet szereznem, ezért a mostani az első hivatalos Országos Kéktúrám (OKT), annak is a 7. számon nyilvántartott szakasza, amely Nagyvázsonytól Városlőd-Kislőd vasútállomásig tart 24,1 km-en át. Ennél többet gyalogoltam, mert a vasútállomástól még bementem Városlődre és ott is bolyongtam egy keveset, a GPS a nap végére 30,38 km-t rögzített, amit 7 óra 16 perc alatt tettem meg.
Az első pecsételőhely, egyben a mai túra kiindulópontja a nagyvázsonyi Kinizsi vár pénztára 10 órakor nyitott. A fiatal, kedves pénztároslány kérésemre odaadta a bélyegzőt a párnával, az adminisztráció és pár fénykép elkészítése után leereszkedtem a várdombról a pulai országútra, ahonnan a Sonkolyos-ároknál kellett északra fordulni a Kab-hegy csúcsa felé.
A Kinizsi-vár
Kilátás a várdombról a Kab-hegyre
Hófödte út vezet a hegyre
A csúcs felé tartva több kisebb-nagyobb csoportba verődött túrázó jött velem szembe, mint megtudtam éppen aznapra lett meghirdetve egy Kab-hegyi teljesítménytúra. Nyílegyenes, helyenként nehezen járható nyiladékokon át jutottam el a Jánoskereszti útnak elnevezett szekérútra, majd létramászás és "csúcstámadás" következett. A Dél-Bakony legmagasabb hegyének tengerszint feletti magassága 599 méter, tetején található egy rádióadó-torony, valamint egy TV-adótorony is.
Magasles
Egyre közelebb a csúcs
Jobbra a rádióadó, balra a TV-torony
Kilátás a Kab-hegyről
Kényelmes séta következett lefelé egy aszfaltúton, erdészházakkal szemben fára erősítve találtam meg a bélyegzőt. Pecsételést követően folytattam az utat Úrkút felé, amely innen 6 km-re fekszik. Nevét a falu keleti határában lévő kútról kapta, ahol a hagyomány szerint vadászat közben maga Mátyás király is a szomját oltotta. Zichy Károly német családokat telepített ide, és 1782-ben üveghutát létesített. A XIX. század második felében az üveggyártás Ajkára költözött, a falu lakossága a közeli szénbányában, majd - miután 1917-ben mangánércet találtak - az itteni ércbányában dolgozott.
Kéktúrabélyegző a Kab-hegyen
Újabb létrázás jön
Feltűnnek Úrkút házai
A névadó kút
A következő pecsételőhely a Kék Túra Vendéglő még zárva volt megérkezésemkor, az ablakba kihelyezett telefonszámot felhívva egy hölgy szinte azonnal kinyitotta a helyiséget, én pedig begyűjtöttem a mai harmadik stemplit is. A falu északi részén található a bányaműveléssel feltárt, 1951 óta védett Csárda-hegyi őskarszt. Az 1920-as években kézi külszíni fejtéssel letermelték a mangánércet, fokozatosan, eredeti állapotában került elő a 100 millió éves trópusi őskarszt. A kőzeteken kivált vasas-oxidos réteg felejthetetlen látványt nyújt.
A Kék Túra Vendéglő éppen zárva volt
A Csárda-hegyi őskarszt
A túra utolsó, mintegy 8,1 km-es szakasza következett. A Csollányos (Csalános)-völgyig igazi kihívást jelentett a süppedős-dagonyás úton való előrehaladás, minden méterért meg kellett küzdeni. Túljutva a sártengeren erdészeti, apróköves útra értem - egykori kisvasútpálya helye -, melyet hosszú tisztássávok kísértek. A friss, kora téli levegő, a képeslapra - ha van még egyáltalán ilyen - illő táj látványa és a városi nyüzsgés utáni szinte "harapható" csend olyan kombinációja volt ez, amely miatt végtére is elkezdtem túrázni.
Dagonya az út helyett
Városlőd felé 1.
Városlőd felé 2.
Városlőd felé 3.
Az erdőből kiérve a Sobri Jóska Kalandpark bejárata tűnt fel, majd élesen jobbra kanyarodva a vasútállomást vettem célba, itt kellett ugyanis beszereznem az utolsó bélyegzőt. Az állomás teljesen kihalt volt, bekopogtattam hát a forgalmi irodába, ahol két vasutas fogadott. Miután elmagyaráztam nekik mi járatban vagyok, hozták is a bélyegzőt, amit nagy műgonddal be is ütöttem a megfelelő négyzetekbe. Elköszöntem és a község felé vettem az irányt. A késői indulás miatt időközben rendesen besötétedett, az idő is szorított hiszen még meg kellett találnom a 8-as út melletti völgyhíd megállót, ezért aztán nemigen volt időm körülnézni és jó minőségű fényképeket készíteni. A felüljárót azonban sehogy sem találtam, az utcákon pechemre csak részegek meg kisebbséghez tartozó csoportok tartózkodtak. Az előbbiekkel nem sokra jutottam, némelyik azt sem tudta, hogy Városlődön van, az utóbbiakat pedig szándékosan kerültem. Visszatértem a templom melletti buszfordulóhoz, az információs tábla szerint még 1,5 órát kellett várnom a Veszprémbe tartó busz indulásáig. Nem volt mit tenni, összébb húztam magamon a dzsekimet és vártam.
A Sobri Jóska Kalandpark bejárata
A Torna-patak
Városlőd-Kislőd vasútállomás
A kitelepítés áldozatainak emlékére emelt szoborcsoport
Betlehem a templom mellett
Fél nyolc után értem Veszprémbe, itt szerencsémre csak húsz percet kellett várnom a csatlakozásra hazáig. Véget ért az első OKT túrám, és igaz, hogy tél van, de nektek sem kell otthon ülnötök, túrázzatok inkább egyet!
