A mára tervezett Jásd-Bakonykúti OKT útvonal egyes részeit korábban többször is bejártam, persze akkor még pecsétgyűjtögetés nélkül. Mivel a hivatalos kiírás szerint ez a szakasz 22,1 km, úgy döntöttem, hogy nem fogok buszozni Fehérvárra, onnan meg haza, hanem megoldom gyalogszerrel. "Kertek alatt" 6-7 km-re saccoltam onnan a hazautat. Reggel fél nyolc után tíz perccel szálltam le Jásdon a buszról, első utam a műemlék jellegű plébániatemplom volt. E templom helyén a 12.-16. században a Szent György tiszteletére épített bencés kolostor és templom állt, amely a török korban elpusztult. Megmaradt faragott kövei a veszprémi, tihanyi múzeumban és a helyi plébánia templomban találhatók.. A törökkor utáni barokk kőtemplom 1792-ben épült fel, az árpád-kori kolostor és templom anyagának felhasználásával, ez azonban 1862-ben a faluval együtt leégett. A most látható templom 1865-66-ban épült újjá romantikus stílusban. Pontban nyolckor értem a helyi bisztróhoz, amely ekkor nyitott, itt jutottam hozzá a mai első bélyegzőmhöz. Csőszpusztáig olvashattatok már leírást tőlem, ezért ezt a szakaszt most nem részletezem. A bélyegzőhely az Alba Regia Barlangkutató Csoport bázisán található.
A jásdi templom
Bisztró, mint bélyegzőhely
Útban Csőszpusztára
Alba Regia Barlangkutató állomás
Az országútról jobbra, erdei útra térve igencsak kedvezőtlen terep fogadott: az egyébként is mély talajt fakitermelő munkagépek tették szinte használhatatlanná, ezen a szakaszon csak lassan és nehezen haladtam előre. Végül elértem a Hamuházig, ahol jártam már korábban is, ezúttal azonban másik útvonalon haladtam tovább, nevezetesen a Tűzköves-árok völgyén keresztül értem el a hosszú-kígyósi Erdei szentélyt. Itt szóba elegyedtem egy szembejövő sorstársammal, beszélgettünk pár percet, aztán ki-ki folytatta a maga útját.
Sárdagasztás előtt
Hamuház
A Tűzköves-árok völgyében 1.
A Tűzköves-árok völgyében 2.
Gyönyörű erdei úton értem a hajdani Kisgyónbánya központjába, gesztenyékkel, fenyőkkel ékes parkba, benne vörös kőtalapzaton egy megkötözött bányász szobra áll. 1922-ben indult meg - a völgyben északabbra - a széntermelés, mely 1948 után nagy ütemben fejlődött. A szenet kisvasúttal szállították Balinkabányára, a MÁV iparvágányhoz. Kisgyónbányatelepen közel száz bányászcsalád lakott, sokan jártak ide dolgozni. A széntelepek kimerülésekor, 1972-ben a bányászat, a kisvasút és a telep is megszűnt. Szerencsére a házak egy részét sikerült turisztikai célra megmenteni, a Fejér megyei természetbarátok 1980-ban 11 kulcsosház kialakításával létrehozták a Kisgyóni Természetbarát-telepet.
Bükkfák között visz az út
Bányászemlékmű
Erdei tavacska
Kisgyóni Természetbarát-telep
A Gyöngyvirág nevű kulcsosház villanyóraszekrényében találtam egy "nyalókát", amit szépen be is ragasztottam az igazolófüzetbe. Innen még több, mint 11 km volt hátra Bakonykútig, ezért pihenő nélkül folytattam az utat. Miután felkapaszkodtam a Dóra-hegyre egymást váltották a sűrű erdők. Egy elhanyagolt legelőt követően a bükköket és tölgyfákat feketefenyők váltották fel, majd a táj képe is változott, erdők helyett rétek, szántók következtek. Elértem a a Burok-part ide-oda kanyargó, szűk ösvényét, ahol egy kiszögellés sziklaszirtjéről remek kilátás nyílt a mélyben lustán elnyúló szurdokra. A Burok-völgy egy 10 km hosszú, 50-80 m mély, helyenként függőleges, dolomitsziklás falú szurdok. Oldalában több üreg és barlang nyílik, aljában leomlott sziklatornyok, kidőlt faóriások hevernek. Neve az 1396-ban még említett, később elpusztult Barok falunévből torzult.
Hollóháza "már csak" 761,8 km távolságra van...
Kilátás a Dóra-hegyről
Szántó mellett halad el a kéktúra
A Burok-völgy
Kilépve a Burok-part csalitosáról, hamarosan megpillantottam az acéltornyos Baglyas-hegyet, ekkor már tudtam, hogy közel a cél. Szekérúton, megművelt földek mellett elhaladva értem el Bakonykúti északi szélét. Tavaly novemberben Bodajk felé igyekezve egyszer már jártam itt, akkor nem volt időm körülnézni, úgyhogy most bepótoltam ezt a mulasztásomat. Egészen takaros kis falu, rendezett főutcával, faszobrokkal, szép templommal. A buszforduló egyben bélyegzőhely is, elvégeztem hát szokásos adminisztrációmat. Csak rövid pihenőt engedélyeztem magamnak, mert bármennyire fáradt voltam, még haza is kellett gyalogolnom.
Körülöttem fenyvesek, előttem a Baglyas-hegy
Bakonykúti temploma
Ilyen faragott szobor több is található a főutcán
A mai utolsó bélyegzőm
Innentől teljesen a GPS-re hagyatkoztam, mivel a legrövidebb úton akartam hazaérni. Útitársamban most sem kellett csalatkoznom, feladatát maradéktalanul teljesítette. A mai túrát kereken 33 km-el sikerült abszolválnom, amit 8 óra 12 perc alatt tettem meg, igaz nem rohantam sehova. A végére beszúrok még pár képet, amit Bakonykútitól hazáig készítettem, hátha kedvet kaptok, hogy túrázzatok ti is egyet!
Hazafelé 1.
Hazafelé 2.
Hazafelé 3.
