Veszprémi átszállással 8 óra után pár perccel már a bakonybéli buszfordulóban voltam, készen állva a mai kb. 20 km-es túrára. Most nem sokat időztem a faluban, csupán az információs tábláig battyogtam vissza, terveim szerint holnap lesz idő jobban körülnézni. Visszatérve a buszvégállomásra, a KSZ+ úton indultam el a Száraz-Gerence mellett kanyargó erdei úton. Időközben a Z+ jelzés északra fordult a Szarvad-árok felé, az S pedig a Pörgöl-barlangot célozta meg, de a K így sem maradt magányos, mert Bakonybél észak-keleti feléből útközben becsatlakozott a Z jelzés és együtt vágtak neki a Barátok útjának.
Bakonybél pihenőhely
A Száraz-Gerence egyik kanyarulata
A Barátok útja - eltorlaszolva nem túl barátságos fatörzsekkel
A Barátok útját a Bakonybéli Apátság építtette 1702-ben, hogy jó összeköttetése legyen a porvai pálos kolostorokkal. Az út egyes források szerint azonban jóval távolabbra nyúlt, és a Pannonhalmi Bencés Apátsággal kötötte össze a Béli Monostort. Az út kialakításának oka lehetett az is, hogy az építkezésekhez ezen vitték a Kőris-hegyről a félmárvány építőanyagot, néha akár nagyobb távolságokra is. A K egy idő után északra haladt tovább, én viszont folytattam utamat még egy darabig a Barátok útján.
Avarszőnyeges erdei úton (Barátok útja)
A Márvány-völgybe már a KΩ jelzéssel jutottam és hamarosan meg is pillantottam a Kőris-hegy tetejét, rajta jól kivehetően a radarállomás fehér kupolájának csúcsával.
Már látható a radarállomás kupolája, oda kell feljutnom!
Visszanézve a Márvány-völgy köszönt ránk
Egy aszfaltútra kiérve élesen nyugatra fordultam, majd egy darabon ezen az úton haladva elértem az Ördög-likhoz vezető igen meredek ösvényt. A nyelvem a földet érte mire elértem az Ördöglik-zsomboly kétszintes aknáját!
Felfelé nehéz volt az út...
... de megérte. A képen az Ördög-lik látható
Kálváriámnak ezzel még nem volt vége, folytatódott az út tovább felfelé. A Kőris-hegy a Bakony legmagasabb csúcsa (709 m), itt áll az eredetileg 1920-ban emelt, legutóbb 2000-ben megerősített Vajda Péter (1808-1846, költő, író, természettudós, a Bakony melletti Vanyolán született)-kilátó. Sajnos most sincs valami jó állapotban, tábla figyelmeztet a saját felelősségre történő használatra. Az erdő koronái miatt a kilátás dél és nyugat felé már korlátozott, de a Kab-hegy még látszik.
A Vajda Péter-kilátó
Kilátás a Kab-hegyre...
... és a Kék-hegy vonulataira
A kilátó mellett repülésirányító radarállomás működik
Rövid pihenőt követően megkezdtem a leereszkedést a hegyről, ami sokkal könnyebb volt, mint ide feljutni. Vajon miért? Kisszépalmapusztára érve újra kereszteztem a Barátok útját. A K csak néhány lépést tett meg a kőris-hegyi műúton mielőtt balra letérne. Én viszont előbb felkerestem a közelben lévő Bödön-kutat és csak azután hagytam el az aszfaltot.
Lefelé a Kőris-hegyről
A kilátás innen is gyönyörű volt
A Bödön-kút
Szép erdei úton haladtam egészen Szépalmapusztáig, egy nagy múltú majorságig, mely már a XI. sz.-ban ismert volt kénes forrásáról, ez később elapadt. Nevét az 1526-tól itt gazdálkodó enyingi Török családtól nyerte, akik almásokat telepítettek a környékre. 1622-től Esterházy-birtok, a XVIII. sz. óta ménesgazdaság. Ma svájci tulajdonban van.
Legelészik a ménes...
... és a gulya is.
Messze még látszik a radarállomás kupolája
A majorságot elhagyva műútra értem, amely egészen Borzavárig vitt. A falu feltételezhetően onnan nyerte a nevét, hogy egykor sok bodzát (más néven borzát) termesztettek itt. Az 1834. évi nagy tűzvészkor a falu és temploma is leégett, utóbbi helyére 1894 után másikat építettek. Sokan az itt élők közül nem is olyan régen még fafaragással, faszénégetéssel foglalkoztak, néhányan meszet égettek és seprűt kötöttek.
Feltűnik Borzavár
Az újjáépített templom
A falut magam mögött hagyva az országúton mentem pár métert, ahonnan balra letérve újabb emelkedő következett. A füves-sziklás gerincen átérve a Pintér-hegyi Parkerdő sűrűjébe kapaszkodtam fel, de az egymást váltó bükk és tölgyerdők látványa kárpótolt mindenért.
Búcsú Borzavártól
Zirc felé 1.
Zirc felé 2.
Zirc felé 3.
Elhagyott erdőgazdasági gép
Utam tanösvényen folytatódott, majd egyszerre véget ért az erdő és Zirc házai tűntek szembe. A Deák Ferenc úton haladva értem el a Rákóczi-teret, ahol már benn állt a Veszprémbe tartó busz, mintha csak rendelésre jött volna! Alig 30 perc múlva már Gizella királyné városában voltam, innen akár már haza is gyalogolok. Persze nem voltam bolond, hogy ezt tegyem, ti viszont legyetek bolondok és túrázzatok egyet!
A fák mögött már Zirc házai láthatók
Célegyenesbe fordulva
