Az előző napi reggeli buszozást megismételve az első napsugarak már a Köves-hegy lábánál értek, már amennyiben nem lett volna felhős az ég. Cserébe viszont egészen üde, frissítő volt a levegő, kirándulásra éppen tökéletes. Alig tettem meg néhány lépést a Cser-árkon a Tönkölösre vezető meredek kaptatón, amikor tőlem vagy 50 méterre 4-5 vaddisznóból álló csorda csörtetésére lettem figyelmes. Valószínűleg ők is észrevehettek, mert a vonulásukat felfüggesztve szinte egyszerre álltak meg. A feszültség érzékelhetően tapintható volt, még a falevelek folytonos hullása is mintha abbamaradt volna, talán arra gondolva, hogy magasan a fán ülve jobb kilátás nyílik a várható eseményekre. Az állatok csendben mérlegelték, hogy visszaforduljanak-e vagy szimpla egyszerűséggel átrobogjanak rajtam. Szerencsémre valami oknál fogva az első megoldás mellett maradtak, mire én az emlékezetembe véstem, hogy hazaérve utána kell majd néznem a vaddisznótámadás esetére ajánlott túlélési taktikákra. Továbbhaladva a KΩ jelzések jól követhetően vezettek a dolomit sziklában képződött 4 méter széles, 2,5 méter magas és 6 méter hosszú Likas-kőnek nevezett barlanghoz.
A "vaddisznótámadás" helyszíne
A Likas-kő barlang
Innét az út tovább vitt északra az 515 m magas Tönkölös-hegy csúcsára, majd a gyönyörű hegygerincen haladva a 434 m-es Várhegyen álló, egykoron szebb napokat látott Bakonyújvár romjaihoz. A mohácsi csata után a Podmaniczky János és Podmaniczky Rafael vezette rablóbanda innen kiindulva fosztogatta az apátságot és tartotta rettegésben az egész környéket. Végül is a pozsonyi, majd az 1543. évi besztercebányai országgyűlés száműzte őket és a vár lerombolását rendelte el, melyet a királyi csapatok az 1546-47-es években végre is hajtottak.
A Tönkölös-hegy csúcsán
A hegygerincen vezet az út a várromhoz
A hajdani rablóvár csekély maradványai
Igen meredek leereszkedést követően a Vár-völgy vadregényes útjára jutottam, amely hosszú balkanyarral rátért a Gerence kanyarulatait követő aszfaltútra. Tartva az északi irányt megcéloztam az Erdészlak feletti, az Odvaskői-barlanghoz vezető turistautak valamelyikét. Egy korombeli hölgy autóval megállt mellettem és kedvesen felajánlotta, hogy elvisz egy darabon, de én maradtam a gyalogos verziónál. Az egyenes terep lehetővé tette, hogy kilépjek, így gyorsan eljutottam a Cser-bőrc alá.
A Vár-völgyben
Szikla a Vár-völgyben
Lent aszfaltút kanyarog
A Gerence
A barlanghoz a P vagy a Z+PΩ úton is eljuthatunk, én az utóbbit választottam. A feljutás a 333 m magas Cser-bőrc tetejére embert próbáló teljesítményt kívánt, de többszöri pihenőkkel végül felértem. A hazai barlangok közül a legrégebbi írásos említése az Odvaskőinek van, már Szent István bakonybéli alapító levelében (1037) is szerepel "Oduoskw" néven. A 30 méter hosszú, 8-10 méter széles és 3-4 méter magas üreg a bakonyi betyárok egykor kedvelt búvóhelye volt. A barlang feletti szikláról páratlan szép kilátás nyílik.
A semmibe vesző lépcsősor
Az Odvaskői-barlang nyílása
Kilátás a csúcsról
Ahogy azt már többször is bölcsen megállapítottam, a lefelé vezető út ezúttal is könnyebb volt és kisvártatva ismételten az Erdészlaknál voltam. Ám mivel igencsak szeretjük a felfelé vezető utakat is, a Bakonybélre történő visszaútra a Gerence-völgy helyett a hosszabb és nehezebb terepviszonyú Táborhely-hegyen át vezető Z+ utat választottam. A Táborhely-hegy, vagy ahogy a bakonybéliek ismerik, a Tábor-hegy neve évszázadokkal ezelőttre visszavezethető. Apáról fiúra terjedt a szájhagyomány, mely szerint 1546 körül itt vertek tábort a királyi csapatok, hogy ostrom alá fogják és lerombolják a rettegett rablóvezérek, a már korábban említett Podmaniczkyak várát. Elbeszélések szerint az elesetteket a Táborhely-hegy alatti völgyben, három halomsírban temették el. A Táborhely-hegy fenyvesét elhagyva, még mindig a hegytetőn, de már elegyes erdőben kettős kereszttel ékesített, fekete gránit műemlék, a Széchenyi Zsigmond emlékkő található. Emléktábláján az alábbi felirat olvasható: „Táborhely, 1940. január 07. Itt állt az a magasles, amelyről gróf Széchenyi Zsigmond (1898-1967), gróf Esterházy Tamás (1901-1964) meghívott vendégeként 16 vaddisznót és egy rókát ejtett el az uradalom fővadásza, idős Fuchs Antal (1883-1968) által szervezett hajtóvadászaton.”
Lefelé a Cser-bőrcről
Aztán felfelé a Tábor-hegyre
A Széchenyi-emlékkő
Egy útelágazáshoz érve rövid ideig tanakodtam, hogy a 14 óra 20-as buszindulásig vajon belefér-e még a Witt-kilátó, de aztán nem kockáztattam, így aztán leereszkedve a völgybe a faluba visszavezető utat választottam.
Itt még fenn, a Tábor-hegyen
A fák mögött már Bakonybél házai tűnnek fel
Kis fahíd a Gerence felett
Itt az idő, hogy egy kis sétát tegyek a faluban és friss vizet vételezzek a temetői kútnál. Bakonybél már az őskorban is lakott volt, nem véletlenül, hiszen vadban és vízben gazdag területről van szó. Szent István 1018 táján bencés monostort alapított, sógora Boldog Günther német szerzetes hatására. A monostor a XIII. sz. végén leégett, könyvtárának és relikviáinak jelentős része elpusztult. 1516-ban II. Ulászló - önállóságát megszüntetve - a pannonhalmi apátságnak adományozta. 1724-ben kezdődött meg a monostor újraépítése, mely a Szent Móricnak szentelt templommal együtt 1758-ban készült el.
A Szent Móric római katolikus templom
A monostort 1023-1030 között Szent Gellért vezette, Imre herceg nevelője, a később vértanúhalált halt csanádi püspök. Remeteként a közeli Borostyán-kútnál sok időt töltött, ennek emlékére a forrás mellett kápolnát emeltek. Mivel az időmbe még belefért, ezért ellátogattam ehhez a kúthoz. Három forrás fakad a kápolna előtt, amelyet kőből rakott medencével foglaltak kútházba. A kápolna mellett lépcső vezet egy elfalazott sziklahasadékhoz, amely elé egy Lourdes-i Mária szobor került. A szájhagyomány szerint e barlang lehetett a remeteség helye. A kápolna környékét a falu összefogásával állították helyre 1996-ban, ekkor duzzasztották tavacskává a források vizét, s alakították ki a parton a pihenőparkot. A 19. század végén készült a 14 képből álló stáció és a szikla tetején található kálvária Krisztus, Szűz Mária és Szent János alakjával. A Borostyán-kút (Szent-kút) kápolnájának környéke 2009 óta Veszprém megye hét természeti csodájának egyike.
A kápolna
A kálvária stációi
A kálvária
A park egyik padján elköltöttem az ebédemet és pihentem egyet, időközben feltámadt a szél és apró cseppekkel érkezve eleredt az eső is. Mindez már nem zavart, hiszen nemsokára indult vissza a buszom, de Bakonybélre még vissza kell jönnöm, annyi még a látnivaló! Kimaradt a Pörgöl-barlang, a Kerteskői-szurdok, a Judit-forrás, a Witt-kilátó és folytathatnám még a sort. Amíg vissza nem térek, addig is sziasztok, túrázzatok egyet ti is!
