A kiírás szerint 21,4 km-es túraszakaszra nem egészen egészségesen vágtam neki, lévén az előző napokban megfáztam, a bakancs azonban nem véletlenül makacs, meg sem fordult a fejemben, hogy otthon maradva inkább a pihenőkúrát választom. A remek csatlakozásnak köszönhetően 7 óra előtt pár perccel már a Gerence Fogadó ablakába kihelyezett pecsét lenyomatát bűvészkedtem az igazoló füzetembe. A K jelzés a fogadó mögötti erdészeti műúton, a bakonybéli rétek fölött emelkedik, majd egy helyreállított mészégetőt követően keresztezi a Bakonybél - Királykapu P+ jelzést. Innen máskülönben remek kilátás nyílik az üdülőközpontra, most a köd miatt ezt kevésbé élvezhettem.
A Gerence Fogadó kapuja nyitva
Helyreállított mészégető
A köd miatt alig látszik Bakonybél
A Gát-hegy lábánál értem el a műutat lezáró sorompót, később pedig a P jelzés csatlakozását, amely Pápavárat keletről, majd délről kerülve a Tiszta víz-forrás felé halad tovább. Pápaváron a regék szerint a tatárok elől menekülő pápaiak hevenyészett várat építettek, de ennek ma már nyoma sincs. Átballagva a sűrű fenyves melletti hosszúkás tisztáson a turistaút a farkasgyepűi erdészeti aszfaltútra kanyarodik. Szemközt kezdődik a KΩ jelzés, melyen a Hajszabarna északi oldalában nyíló Pénz-lik közelíthető meg. Savanyó Jóska betyár egykori rejteke 35 m hosszú, csaknem 10 m mély dolomit hasadékbarlang. A barlang bejárata a denevérek nyugalma miatt vasráccsal van lezárva, de a közelében lévő négy kisebb barlang szabadon látogatható.
A Pápavár oldalában
A Pénz-lik
A Hajszabarna tetején
A K jelzéshez egy régi bauxitszállító úton keresztül jutottam vissza, amely az egykori Iharkút település helyén 2002-ig működő külszíni bauxitbányából tette lehetővé az alumínium-alapanyag elfuvarozását. A községet 1980-ban a feltárt bauxit kitermelésére hivatkozva felszámolták, lakosságát a környékre széttelepítették. Erről szól Vitézy László 1982-es Vörös föld című játékfilmje, szerintem remek, ha lehetőségetek van rá nézzétek meg.
Bükkfaerdős oldalvölgy és keresztező nyiladékok színesítették a következő, lejtős szakaszt, kisvártatva egy murvás szállítóútra értem ki, jobbra az út bevezet Németbányára, ahol újabb pecsételőpont várt.
Régi bauxitszállító út
Bükkfák között
Nyiladék
Megérkezés Németbányára
Bélyegzőhely
Németbánya betelepülésére csak a XVIII. sz. közepén került sor: 1753-ban Kostajger Mihály engedélyt kapott a veszprémi püspöktől, hogy üveghutát létesítsen Városlőd Farkasgyepű nevű erdőrészében. A nagymértékű erdőirtás miatt a püspök nem hosszabbította meg a huta működésére vonatkozó szerződést, így 1780-ban bezárt, de munkásai jobbágyként itt maradtak. Visszatérve a kéktúrára először egy széles völgyet követő köves úton, később vízmosásos, hordalékos, erdős teknőben, helyenként a Vámos-patakot keresztezve folytattam az utat déli irányba. Ez a szakasz engem leginkább a Zirc és Porva-Csesznek közötti útnak arra a részére emlékeztetett, ahol a Cuhán kellett hasonlóan többször is átkelni. A völgyből kiérve a Szénpajta nevű pihenőhelynél találkoznak a turistautak és az erdészeti kövesutak, az én utam továbbra is dél felé vezetett.
Egy lucfenyő Németbánya határában
A Vámos-patak "műve"
Reméltem, hogy addig még kitart a fa, amíg átmegyek alatta
Szénpajta pihenőhely
Vegyes erdőben, gyertyánosban követi a K jelzés a hajdani Franciavágás-Királykapu-Városlőd kisvasútvonal nyomvonalát, majd egy jobbkanyarban balra, kis ösvényre térve levezet a Torna patak völgyébe.
Torna-patak 1.
Torna-patak 2.
Torna-patak 3.
Torna-patak 4.
A völgyfenékről egy meredek kaptató vezetett ki az erdőből, a völgyet felülről kísérő hatalmas szántóföldre értem, ahonnan már látni lehetett Városlőd templomának tornyát is. Váratlanul mély, ugatásszerű hangok törték meg a csendet, nagy hirtelen el sem tudtam képzelni milyen állattól eredhet, aztán megpillantottam egy csapat őzbakot, amint a szántóföld felől az erdőbe rohant. Most már megnyugodva, hogy mégsem a bakonyi Yetivel sikerült összeakadnom folytattam a kéktúrát. Füves szekérúton haladva a csehbányai műútról a KL jelzést követve rövid kitérőt tettem Hölgykő várához. A Perési-ér túloldalán, a Csiga-hegy gerincnyúlványának végén két eocén kori mészkősziklafalas kúp áll. A jobb oldaliban 2 m magasan egy néhány méter hosszú üreg ásít, a bal oldali sziklatömb tetején állt Hölgykő vára. A kis erősséget IV. Béla emeltette, 1367-ben korszerűtlennek nyilvánították, lerombolták, köveit a leveldi (városlődi) kolostorba építették be.
Őzbakok menekülnek az erdőbe
Vasúti hajtűkanyar
Hölgykő vára a Perési-ér túloldalán
Visszatértem a műútra, amely felüljáróval keresztezte az 1872-ben épített, a Székesfehérvár-Szombathely vasút bevágásában futó, egyvágányos vonal hatalmas hajtűkanyarját. Egy major előtt elhaladva a 8-as főút betonhídja alatt beértem Városlődre, de most még nappali világosban, nem úgy mint egy héttel korábban. Városlődről a legkorábbi feljegyzések 1240-ből maradtak ránk, Nagy Lajos uralkodása alatt királyi birtok volt. 1340 körül a király kolostort alapított és a falut a karthauzi szerzeteseknek adományozta. A török korban a helység elnéptelenedett, később bajor és frank telepesek érkezése hozott újra fellendülést. A világháborúk veszteségei után az 1947-48-as kitelepítések sújtották a települést.
Városlődre a 8-as főút aluljáróján keresztül érkeztem
Mesterségek fája
Mária szobor és a Szent Mihály-templom
A buszindulásig volt még fél órám, elnézelődtem hát a Szent Mihály téren, közben megnéztem a GPS nyomvonalrögzítőjét, 26,2 km-en állítottam meg. Rendesen átfagyva érkeztem haza, alig vártam, hogy vehessek egy forró fürdőt. Ha nem csak képeken szeretnétek látni a Torna-patakot és Hölgykő várát, kerekedjetek fel és túrázzatok ti is egyet!
