Kocsival érkeztem meg a tési Erdei büféhez, ahonnan a K jelzés lefordít a falu főutcájáról. A Tési-erdő bükkfás lejtőjén haladva kereszteztem egy murvás szállító utat, majd leereszkedtem egy völgybe. Elértem a Siska-forrást egy szépen kialakított pihenőhellyel, kár hogy a forrás nincs vízműbe foglalva.
Őz reggelizik a Tési-erdőben
A lejtős ösvény átszel egy hegyi rétet, majd átlépve a Siska-forrás vízerén gyaloghíd vezet át a Gaja fölött. A híd után élesen balra kanyarodik az út, a kéktúra elérte Jásd községet, pontosabban a faluszéli kertek alját.
Siska-kút
Legelésző tehén a hegyi réten
A Gaja-patak
Jásd délről
A K jelzés egy diófánál balra térít el, majd újra keresztezi a Gaját. Agyagos földúton, rét és erdő szélén, akácfák mellett értem el a jásdi Szentkutat. A 600 éves zarándokhelyen fakadó forrást egykor csodatévő, gyógyító hatásúnak gondolták. Az árnyas ligetben kedves kis fehér kápolna áll, bejárata fölött a Zichy család címerével. Mellette kálváriastációk domborművei, egy oltár, egy feszület, valamint egy hófehér mészkő Mária szobor látható.
Szentkút - kálváriastációk
Szentkút - kápolna
Szentkút - Mária szobor és feszület
Folytattam tovább az utat, elhagytam a Márkus várának nevezett kelta eredetű földvár sáncárkát, majd a Vadalmás(vízi)-fűrészmalom épületegyüttesét. Az út jobbra tartva átvitt a Gaja túlpartjára, ahol élesen balra fordult. Itt mindjárt egy cserkésztáborba botlottam, ahol kicsinykét meg is pihentem.
A Gaja jobb oldalt, egy cserjés galériaerdőben folyik
Cserkésztábor
A K jelzés kátyús szekérúton vitt tovább a Gaja szűkülő teknőjében, majd jobbra, mélyútra tért. A KO jelzésre kitérve a túlparton fakadó Vadalmás-forráshoz jutottam, itt is pihenőhelyeket alakítottak ki.
Útban a Római fürdő felé
Vadalmás-forrás
A kitérőt követően visszatértem a K jelzéshez, bánatomra, mert egy elég meredek kaptató következett. A gerincre felérve már tölgyerdő fogadott, gyorsan leereszkedtem a környékbeliek egyik kedvenc kirándulóhelyeként ismert Római fürdőnek nevezett vízeséshez.
Gaja-völgyi pihenőhely
Római fürdő
Miután kellőképpen kigyönyörködtem magam, visszatértem az én kékemhez, amely a patakvölgy feletti gyalogúton folytatódott és a szurdok kanyargós útvonalát követve egészen Bakonynána településéig vitt.
A szövevényes gyökerek próbálják tartani a löszös-agyagos rézsűt
Lent a Gaja-szurdok kígyózik
Az egykor fűrészmalomként üzemelt Prémmalom épülete előtt elhaladva kiértem a tési műútra. Itt a K jobbra, a felsőperei aszfaltútra fordul, én viszont visszaigyekeztem Tésre, ezért balra tértem, követve a K+ jelzést. Innen több, mint 6 km volt még hátra Tésig, az út egyes szakaszai pedig rendesen igénybe vették dohányzásban megőszült tüdőmet.
Bakonynána visszanézetből
Kilátás a szélerőművekre
Bár az eredeti tervem az volt, hogy Tésről busszal érkezem majd haza, sajnos pár perccel lekéstem a járatot. Mivel nem volt kedvem tétlenül ücsörögni órákat a következő buszig, úgy döntöttem, hogy a fennsíkot átszelő P□ jelzést egy darabig követem, majd a Fajdas-hegyről leereszkedve jutok el Várpalotáig.
A Tési-fennsíkon
Már látszik Várpalota
Holtfáradtan értem haza, rögtön vettem egy izomlazító forró fürdőt. Sziasztok, túrázzatok ti is egyet!
