Az október eleji túrához hasonlóan újra négykerekű járművel jutottam el a Tés felsői autóbuszmegállóhoz, csak ezúttal a Várpalotáról induló 7 órási busszal. Az útvonal egészen Bakonynánáig is ugyanaz volt, most viszont a tési műútra érve nem balra, Tés felé, hanem jobbra fordultam. De mielőtt követtem volna a kéktúra útvonalát, felbaktattam a faluba körülnézni. Bakonynána a török kiűzése után a Nádasdyak birtoka lett, akik a 18. század közepén német családokat telepítettek be. Az 1828-ban épült r.k. templom éppen felújítás alatt áll, a mögötte lévő kálvária stációit érdemes megnézni.
A felújítás alatt álló templom
A Kálvária
Visszafordultam a felsőperei műút emelkedőjére, kereszteztem a Gaját, majd jobbra letérve, a Cser-hátot északról kerültem meg. Újabb éles jobbkanyar következett, majd nyugatra tartva érkeztem meg a Gaja perei ágához.
Cser-hát
A jelzés éles jobbkanyart mutat
A Gaja perei ága
Ezt követően a K jelzések az erdőszélen vezettek tovább, illetve vezettek volna, ha megtalálom őket. Több irányban is elindultam, de a jelzéseket sehol sem láttam! Ekkor szerencsémre egy nagy létszámú túrázó csapat jött az ellenkező irányból, így megoldódott a rejtély és én sem káromkodtam tovább. A benőtt ösvényen nehéz volt a járás, de végül kiértem az erdőből, amit két 90 fokos kanyar követett. Így értem Veimpuszta egyik majorépületének romjához, majd egy kis trafóállomás mellett balra, felfelé fordultam.
Veimpuszta
Egy szélesen terpeszkedő rétre értem, amelyet jobbra tartva hagytam el, hogy aztán egy sáros, kátyús szekérúton haladva tovább egy bokros legelő aljára érkezzem. A jelzések innen már egyértelműek, egy agyagos földút vezet a Nagyesztergárt délről határoló erdőbe.
Nagyesztergár felé menet (a kép menetiránnyal szemben készült)
Nagyesztergár első írásos említése 1270-ből való "Wztrugar" formában. Neve szláv eredetű, jelentése "faragó, esztergályos", ebből alakult ki az "Esztergár" név. A falu híres szülöttje Ányos Pál (1756-1784), pálos rendi szerzetes, költő. A szülőháza falán elhelyezett emléktáblán egy Ányos-hitvallás olvasható: "Bakony erdejének szállottam keblében, Hol kedvemet érzem tellyes mértékben." A templomtól délre található a környék egykori földesuráról elnevezett Purgly-kúria.
A Purgly-kúria
Ányos Pál szülőháza
Visszatérve a K jelzéshez erős emelkedőt követően értem el a Mór (Bodajk) - Zirc összekötő műutat, de innen már láttam Zircet, sőt a Kőris-hegyet is. Alig 15 perc múlva már az arborétum déli bejáratánál álltam.
A nem is olyan messze távolban már Zirc házai látszanak
Elballagtam a város főterére, a Rákóczi térre, ahol friss vizet vételeztem egy köztéri karos kútnak hála, majd megebédeltem, hiszen negyed 2 körül járt már az idő. Ezután körbejártam a főteret, megcsodáltam az 1738 és 1753 között épült barokk templomot és a mellette álló, szintén pompás apátság épületét. Zircen született Reguly Antal (1819-1858) finnugor nyelvész, aki néprajzi és nyelvészeti anyagot gyűjtött nyelvrokonainknál, a hantiknál és a mansziknál az Urálban.
A barokk templom és az apátság
Reguly Antal mellszobra a Rákóczi téren
Az apátság szomszédságában található a 18 ha-os arborétum. Kiemelkedő hazai élőfagyűjtemény, de jelentős a nem őshonos fajok száma is. A tavat a Cuha felduzzasztásával 1720 körül alakították ki.
Az arborétum fái ...
... és tava
Miután végigjártam az arborétumot, még időben elindultam, hogy elérjem a Veszprémbe tartó buszomat, ahol aztán azonnal indult is a csatlakozás Várpalotára. Jó kis nap volt! Sziasztok, túrázzatok ti is egyet!
